Diós lekvárgolyó - édesség lusta anyukák sótlan gyerekének :))

A legnagyobb gyerekem a sótlan. Betegségtudata szárnyal. Csak fekszik. Olykor sírdogál is, azzal a nemtudommibajom-devalakinagyonsajnáljon sírással. Enni sem eszik. Én viszont baromi lusta vagyok. Végeztem a vizsgákkal, ezért azokat a szó szerint pillanatokat, amikor nem a három gyermek körüli teendőkkel vagyok elfoglalva, masszív lustálkodással töltöm. Rögtön feltett lábbal szexésnyújorkot nosztalgiázom. Délutánra megsajnáltam az éhenhalni készülő gyerkőcömet és kreáltam neki egy kis édességet, mert megfigyeltem - nem mondok újat szerintem - hogy az még a legmasszívabb rota idején is simán lecsúszik. Engedtem tehát, de nem mindenben. A cél az volt, hogy édes legyen, megegye, és ne legyen lelkiismeretfurdalásom, hogy egész nap édességet evett a gyerek. Jah és nagyon hamar elkészüljön és ne kelljen hozzá bekapcsolni a sütőt. Az elvi alapok gyakorlatba való áthelyezése felér egy óvodás kézművesteljesítményével. Ennélfogva még a gyermek önmaga jóleső elszórakoztatására is alkalmas. Remekül lehet vele trutymózni, golyókázni, gyúrni, gurigatni. Tehát ha őszinte akarok lenni nem is én csináltam. Sőt kijelenthetem, hogy a gyerek magának csinált édességet :) Kell ennél ideálisabb árukapcsolás?

A hozzávalók:

20 deka házilekvár (én gyömbéres körtelekvárból csináltam)

15 deka kölespehely, vagy darált zabpehely vagy búzacsíra stb. (én kölespehelyből csináltam)

1 evőkanál méz

kevés porcukorral kevert darált dió

A lekvárt, a mézet és a pelyhet kézzel összegyúrtam és egy pár percet állni hagytam, hogy elkezdjen megdagadni a köles benne. Aztán átadtam a stafétabotot :)) golyókat formált belőle és diós-cukrot darálékba hempergette. Azt hazudtam, hogy állnia kell egy keveset a hűtőben, így le is tudtam fényképezni. A leggyorsabb, legegészségesebb és legyszerűbb édességek egyike szerintem. És nem utolsósorban eszméletlen finom is :)

ps: a gyanúm kicsit később az orvosnál beigazolódott, a világon semmi baja, sótlanságra nincs gyógyír...vagy mégis? :)))

Indiai csicseriborsós fánkok sárfányos vaníliaszósszal, avagy VKF! 40. forduló :))

Imádom a fánkot. Minden ismert formában. El is készítettem már őket mindezekben. Ezért amikor megláttam Tücsökbogár kiírását, akkor napokig agyaltam, nézelődtem, válogattam, hogy milyet is készítsek, amiben van valami csavar. Márpersze nem a tésztájában értem, mert abban van ám. A sok keresgélés után háromféle fánk és öntet maradt versenyben. Egy marcipánnal töltött aszaltszilvás-pálinkás szószos, egy sütőtökkel töltött rozmaringos-vaníliás szószos és egy egyszerű de nagyszerű churros. Éppen belekezdtem volna, gazella léptekkel söpörtem le a spájzba...és ott felsikítottam, mert az egyetlen kiló lisztemet megzabálták a bogarak. Feltéptem hát a szárazanyagos szekrényem, hogy mi lehet még, mikor a kezembe akadt egy zacsi csicseriborsóliszt. Gyorsan fel is csaptam a indiai receptkönyvet, és hát persze, hogy egy rakat édesség van benne ebből a lisztfajtából. Semmi különöset nem csináltam, csak a sima égetett tészta lisztmennyiségét csicseriborsólisztre cseréltem, és a klasszikus vaníliaszószt egy kis sáfránnyal, mézzel és kurkumával bolondítottam meg. A legjobb benne, hogy maga a fánk akár egy sós szósszal is simán elmenne, mert tulajdonképpen majdhogynem sós ízvilágú is, mindez azonban marhajó harcokat vív az ember szájában a nagyon is édes, fűszeres szósszal. Nevezem hát a VKF! 40. fordolójába sok szeretettel :))

A tészta receptje:

75 g csicseriborsóliszt
50 g teavaj
130 ml tej
2 tojás
fél tk. só
1 csapott ek cukor

A hagyományos módon a tejet, a vajat, a cukrot és a sót forrásig hevítettem, majd hozzáadtam a lisztet és addig kevertem míg elvált az edény falától. Kicsit hűlni hagytam, aztán hozzákevertem egyenként a tojásokat. Kétféle formát csináltam belőle. Habzsákba töltöttem és olajozott sütőpapírra kis rózsaformákat nyomtam belőle, majd a mélyhűtőbe tettem. A szalagformákat közvetlenül az olajba nyomtam bele. Elég sötétre érdemes sütni, akkor finom ha ropogós.

A szószhoz:

1 tojás
4 ek. méz
2,5 dl tejszín + 1 dl tej
1 ek. liszt
1 rúd vanília kikapart belseje
1 késhegynyi kurkuma
1 késhegynyi sáfrány

A tojás egy kis lábasban kikevertem, hozzáadtam a mézet, felvettem alatta a lángot és beleöntöttem a tejszínt meg a tejet. Folyamatos keverés mellett beletettem a lisztet, majd a fűszereket is, aztán sűrűsödésig rottyantottam és levettem a tűzről.

brushcetta simple



Nem mintha lenne belőle bonyolult, de ez viszi a prímet. Ha az ember gyereke a délelőttjét egy csokipartint tölti, akkor gyakorlatilag az ebéd gyerekbe való bekerülési esélye a nullánál konvergál. Több tonna smarties, raklapnyi nutellás goffri és egyéb nyalánkág után, az ebédlőasztalnál eljátszottam a gondolattal, hogy elkérem a szomszédnéni régmúltat idéző kacsatömőjét, de legalábbis levágok a slagból egy hetven centis darabot és az egyik végén beöntöm a levest a lefogott gyermek szájába. (nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de késztetést érzek, hogy megosszam, hogy amikor az anyai idegszálak összeborzolódnak, na arról nem szól a fáma sajnos, csak a békésen szunnyadó kisdedet homályos tekintettel és angyali félmosollyal szoptató anyukakép furakszik be erőszakosan a köztudatba. De hogy mi van a közöntudatlanban..vagy inkább a kollektív anyukatudattalanban..ajvé...sokat látott filmrendezők, akik rendszeresen játszanak a valóság és a képzelet határán egyszerre szisszennének fel e brainstorming láttán-hallatán :))) nade ezt most hagyjuk. A tegnapi nagybevásárlás idején felmarkoltam egy doboz shiitake gombát is. Nem vagyok nagyfogyasztó, lévén mostanra a mennyiség és a minőség karöltve figyelnek az első helyen, ha kajáról van szó.  És mivel az ebéd megtorpant a levesnemevésnél, úgy félnégy tájékán korrant egyet a gyomrom. Eszembe jutott a gomba nameg Jamie legegyszerűbb gombás bruschetta receptje. Naná, hogy 10 percen belül készen is volt. A fokhagymát azonban, a tegnapi padlizsános saláta okán kihagytam belőle, cserébe belereszeltem egy egész citrom héját. Eszméletlen az a selymesen csillogó vajas-citromos kakukkfüves szósz, ami ebben a tíz percben összeáll a tepsi alján....mondanom sem kell, hogy sima csiperkéből (talán látványosabb a barna változatból) ugyanolyan finom, úgyhogy aki nagyon nem bír magával, a kép láttán, ne habozzon.

hozzávalók:

1 vastagabb szelet friss, pirított barnakenyér

250 g gomba

1 ek. teavaj

1-2 ek. jó minőségű olívaolaj

1 biocitrom reszelt héja és a felének a leve

friss kakukkfű

friss petrezselyem

kevés morzsolt csilipaprika

szemes tengeri só és sok-sok-sok-sok frissen őrölt bors

A lényeg az, hogy a serpenyő, amiben készül elég nagy legyen ahhoz, hogy a gombák ne érjenek össze, mert akkor főni kezdenek és nem pirulnak. Ez esetben a gombaszeletek szottyadtkák lesznek és úgy nem annyira finom és látványos. A mutatvány összesen annyi, hogy jó forró serpenyőben felhevítem az olívaolajat, rádobom a negyedelt gombát, kicsit pirítom, átforgatom, majd rádobom a fűszernövényeket, a sót a borsot és végül meglocsolom a citrommal. A vajat utolsónak adom hozzá, hogy egy picit besűrítse a gomba levének és az olívaolajnak a keverékét. A citrom héját csak tálaláskor reszeltem a tetejére.... miközben befaltam, kárörvendő tekintettel bámultam a nyálukat csorgató gyerekeimet, akik a borsmennyiség  és a belemorzsolt csilipaprika miatt sajnos nem kaphattak ebből, viszont remek párizsis szendvicset uzsonnáztak...:))))

Meleg tésztasaláta ceruzababbal és padlizsándresszinggel

Ez egy kihagyhatatlan ajánlat. Komolyan mondom. Én nagy salátás vagyok, de nem mostanában ettem ilyen vérlázítóan ízes salátát. Masszív fokhagymaíze miatt nem ajánlom frissházasoknak nászéjszaka előtt és elsőrandisoknak, minden más esetben kötelező. Ízbomba. Ma ott kotlottam a halom kaja fölött a konyhában a nagybevásárlás után, cikáztak a gondolataim, hogy mit csináljak, mikor egyszercsak bevillant, hogy tegnap este megsütöttem két padlizsánt, amiről megfeledkeztem. De akkor már félig összeállt a salátavacsi az agyamban, gondoltam egy laza mozdulattal összeházasítom őket. Főként, hogy fél órára kidobtam a teraszra egy üveg félszáraz fehérbort. Majdhogynem ehhez igazítottam a vacsorát :)))) Mióta főzök (és az jó régóta van :)), hozzánőtt az estéimhez egy pohár jó fehér, vagy rosébor, vörös csak ritkábban.
Még soha nem használtam dresszingnek a padlizsánt. Mivel megsütöttem, jó füstös ízűre, így állagban nem volt más választásom a felhasználásra, mint hogy összeturmixoltam két fokhagymával, fél deci jó minőségű olívaolajjal, szemes sóval, rettenetes mennyiségű frissen őrölt borssal és egy fél doboz joghurttal.
Találtam isteni, friss, roppanós ceruzababot, amit 8 perc alatt tökéletesre blansíroztam sós forró vízben.Ugyanebben a vízben kifőztem két marék csinosabb kinéztű tésztát. Megágyaztam nekik egy maroknyi madársalátával és póréhagymával, aminek egy részét félretettem a díszítéshez. A tésztát és a babot még forrón tettem rájuk, és nyakonöntöttem a dresszinggel. Már az illata is bámulatos volt, de ahogy a tészta melege összekovácsolta az ízeket...hmmmm....én natúr ettem (na jó egy karéj jóféle barnakenyérrel), de a férjeknek lehet mellé tálalni valami frissensültet. A tetejére mindenképp jár még póréhagyma és a frissesség élménye miatt egy kevés csíra is mehet rá, vöröshagyma jobban illene hozzá, de nekem most csak lucerna volt itthon. Utána viszont garantált a külön szobában alvás :))))

Hozzávalók:

1 szép padlizsán feketére sütve (bocsánat itt kifelejtettem első körben, hogy ez egy mammutnyi padlizsán volt, ettől sokkal kisebbeket szoktam csak látni, tehát 1 nagy vagy 2 kisebb :))
1 marék ceruzabab blansírozva
1 marék madársaláta
1 marék karikára vágott póréhagyma
2 marék al dente-re főzött tészta, minél különlegesebb a formája annál szebb tálaláskor (én lumaconi típusút használta, ez elvileg jobb töltött kajákhoz, de ebben az esetben tökéletesen felfogta a testesebb padlizsános dresszinget)
2 gerezd fokhagyma
fél deci olívaolaj
fél pohár joghurt

Kedves meglepetés :))

Szeretjük a meglepetéseket :) én legalábbis nagyon :) ezért aztán nagyon jól esett, hogy Thrini , Ystar, Góbé és Anyuska nekem ajándékozott belőle egyet :) Sőt mitöbb, a kezembe adta annak a lehetőségét, hogy én is megajándékozhatok másokat ezzel a kedves gesztussal. Az én választásom Salsára és Juharszirupra esik.

A díjjal járó kötelezettségek:

1. Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
2. Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
3. Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
4. Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Műzlis fasírt és kelbimbó.....nelapozztovábbbbb :)))

Ne ítéljetek első hallásra :)) Tudom, hogy rettenetesen szarul hangzik, de.. és eme perverz gondolatoknak nem a töménytelen mennyiségben rámszakadt vizsga és szigorlat az oka. Egyszóval nem hülyültem meg. Illetve a visszatérő téltől egy kicsit igen, mert az utóbbi napokban nagy sóhajtásokkal jártam a kertet, hogy az utolsó sejtig átjárjon a 10 fok és a halovány napsütés. Voltak így még ezzel egy páran a kertben. Az összes hagymásnövényem feltartott karokkal ücsörög a földben, a hangák boldogan lengedeznek a tavaszinak tűnő szellőben, a rögök felengedtek és egy mozdulat szétporlasztani őket. Bátorításképpen teszem most be ide ezt a kollázst, hogy reményt adjak a csüggedőknak, a hibernáltaknak és a téli álmot alvóknak. Én mindhárom kategóriában érintett vagyok télvíz idején. A pálmát a díszsóska viszi, ami az utolsó képen látható. Ezek a színek...

A műzlis fasírt nem a hibernált agyam eredménye, szeretem variálni ezt a húsételt. Finom szendvicsre téve, zöldséges változatban, sajttal dúsítva, vékony szeletekre vágva, sütőben sütve, olajban pirítva, különböző ízvilágokat belecsempészve, friss kenyérrel és savanyúkáposztával ésméghosszansorolhatnám. A mai ötletet az adta, hogy volt itthon egy kevéske sokmagvas kenyér. Tényleg kevés volt, úgyhogy azon agyaltam, hogy mivel tudnám a fasírtmasszámat dúsítani, mert a zsemlemorzsám ugyan házi, de alternatívaként nem jöhet számításba. Mivel az én férfiaim szemben a megszokottal, nem azok az igazi mócsingzabáló típusok, ezért én mindent belteszek a konyhai robotgépbe és szépen összedolgoztatom a késes változattal. A maiba egy karikára vágott sárgarépát, egy fél reszelt almát, 3 nagy gerezd fokhagymát, 2 marék natúr gyümölcsös műzlit, 2 szelet sokmagvas kenyeret felaprítva, fél kiló zsírosabb típusú darált sertéshúst, frissen őrölt borsot, egy vaskos csipet szemes tengeri sót, 1 tojást és egy löttyintésnyi tejet tettem. Nem teljesen lett homogén állagú. Aztán muffinformába adagoltam és 190 fokon, légkeverésen 35 perc alatt megsütöttem. Hogy mi a jó benne? Az, hogy nincs olajszag, iszonyú gyorsan elkészül, és nem a hagyományos paprikás változat, hanem egy kicsit könnyedebb, szinte édeskés a mazsolától és az almától, ettől inkább tavaszias ízvilágú és ez most nagyon kell nekem. Arról nem beszélve, hogy így sokkal kevesebb kalóriát tartalmaz és élettanilag is fontos rostokkal van tele. Ezek következményéről nem akarnék beszámolni :))
A kelbimbó szintén az én perverzitásom. Hazudnék ha azt mondanám, hogy közülünk rajtam kívül valaha valaki megette volna. De én nem vagyok 100%-ig altruista típus, van bennem önzés a kaját illetően. Imádom a kelbimbót. De csak úgy, ha először megfőzöm enyhén édeskés és egyben sós vízben. Elveszíti a keserűségét, de a karaktere megmarad. Aztán egy marék felaprított fokhagymát és rozmaringot dobok olvadt vaj és olaj keverékére és ebben megforgatom. A vizét sosem öntöm ki. Abban főzöm meg hozzá a rizst, mert a többiek rá sem néznek a kelbimbóra. Ha mást nem, legalább a fasírtot megéri kipróbálnotok, de remélem lesznek közöttetek hozzám hasonló zöldségperverzek :)))

Turbóvendégvárás

Abból is látszik, hogy tavasz van, hogy egyre-másra jelentkeznek be a tél elején eltűnt gyerekes ismerőseim. A mai 12 fok rögtön felébresztette téli álmot alvó ismerőseimet, s egyikük úgy döntött, hogy meg is látogat minket. Egy órával az érkezése előtt jelentette be, hogy sártenger ide vagy oda, elhajóznak hozzánk. Mivel ebédet csak kis mennyiségben készítettem a gyerekek számára és nem akartam nekiállni még egy adag elkészítésének, ezért késői uzsonna gyanánt a felnőtteknek grillezett zöldséges-sajtos falatkákat a kicsiknek pedig bounty pudingot készítettem. Egy óra alatt mindkettő simán elkészül, feltéve, hogy minden van hozzá a lakásban. A falatkás kajában a főszereplő a fokhagymás, grillezett cukkini volt, ami egy kis meleg, nyárias hangulatot csempészett az egészbe:) eszembe is juttatta a tavalyi cukkinidömpinget :) az akkor készített savanyúság egyébként a mai ebédnél is nagy sikert aratott, úgyhogy mindenkit arra bíztatok, hogy próbálja ki, amikor eljött az ideje. Reggel lecsaptam az etyeki tejtermelős kocsira, ahol vettem egy fél kilónyi isteni finom bazsalikomos sajtot, ez is rákerült a falatkákra. A cukkinikarikákat jól besóztam, beborsoztam és nagyon jó minőségű olívaolajban megpirítottam. A héjától az olaj gyönyörű zöld színt kapott, amiben megpirítottam a karikára vágott bagettszeletek két oldalát. Mindegyikre tettem egy szelet cukkinit, egy szelet sajtot, rukkolát és paradicsomot. A bounty puding történte régre nyúlik vissza. Még gyerekeim sem voltak, amikor egyszer otthon becsibészeltem magam egy szelet Bounty csokira, és nem volt elérhető távolságban. Kénytelen voltam rögtönözni egy megfelelő helyettest. Akkor rendes pudingot használtam és a tejes részbe kókuszreszeléket. Mostanra kikupáltam, 90%-os étcsokit használtam melaszos barnacukorral és egy nagyon kicsi őrölt szegfűszeggel, a kókuszos részbe pedig fehércsoki és kókusztejpor is került. A receptekkel holnap érkezem :) szép estét Nektek!

Lágytoji, ahogy én szeretem :))

Elöljáróban annyit, és csak azok kedvéért, akik empirikusan nem tudják ezt megtapasztalni különböző okok miatt, jelentem, a hóvirágok katonás rendben várják immáron a föld fölött, de még hónuk alá hajtott kobakkal, hogy a tavaszi nap első sugarai életet leheljenek beléjük. Mikor ezt ma megláttam, akkorát dobbant a szívem, hogy csak súlyos levegővételek árán tudtam lecsillapítani. Lassan eljön az én időm :) Lassan tele lesz a gardrób és az összes ablakpárkány palántaneveldékkel. Lassan összeállítom az ültetési tervem, persze csak nagy óvatossággal fogom kezelni a méreteket, mert vár rám egy államvizsga meg egy diplomaírás. De mindezek örömére tegnap reggel tavasziasítottam a reggelit. Egyszerű oka volt ennek, nem is volt más itthon. Száraz kenyér, tojás szalonna és vöröshagymacsíra. Na meg persze tengeri só. Semmi trükk, a száraz kenyeret hosszúkás csíkokra vágom és amikor a szalonnakockák már pirulnak, akkor melléjük teszem a kenyércsíkokat. Friss, ropogós, foszlós kenyérből lehetetlen megcsinálni, ellenben azzal is nagyon finom, csak azt kár megpirítani hozzá. A száraz kenyér egybenmarad, viszont magába szív némi szalonnazsírt és a külseje istenien ropogósra pirul. Ötperces tojás, rá a frissen lepirított szalonna, beleállítva kanál gyanánt a kenyércsíkocska, rá a vöröshagymacsíra és a tetejére só. Én még akkor is teszek, ha tudom, hogy a szalonna alapvetően sós. Az első falat, amiben minden íz együtt van, az leírhatatlan. És ezt a vöröshagymacsírát én most ugyan a boltban vettem, de nemsoká a sajátommal fogom elkészíteni. Még pikánsabb ízt kölcsönöz neki, ha a zsázsa és hagymacsírát összekeverem és azzal tálalom, mert előbbinek kicsit csípős tavasziretek ízhatása van. Huhh, érzem ahogy olvadok kifelé :))

Kis kelet

Akinél van otthon csillagánizs, szárított medvehagyma, gyömbérgyökér, kurkuma és currypor, mazsola, kókuszreszelék, egész fahéj, barnarizs és házi szilvalekvár, annak nyert ügye van. Akinek nincsen, annak csak ezen étel kedvéért is érdemes egyszer erre a néhány apróságra egy időben beruházni. Az egész úgy indult, hogy ezeken kívül még egy egész csirkemellfilé volt itthon és semmi, de semmi más. Adta tehát magát a dolog, hogy valami keleties fűszerezésű étel készüljön és mindez gyorsan, mert este 8-kor álltam neki. Az egészben annyi a bökkenő, hogyha ilyen későn kezdek főzni, akkor fogmosás előttig kóstolgatom az elkészült ételt, (igen úgy suttyomban, belopózva, óvatosan, nehogy koccanjon a fedő :)) tehát nem túl fogyókúrabarát az esti főzés:) legalábbis nálam.  Ezekben a keleties ételekben szeretem az elkészítés egyszerűségét és az felhasználható anyagok sokszínűségéből adódó ízgazdagságot. Izgalmas, egészséges és istenien finom. Az egész kaját érzésre csináltam, szóval csak hozzávetőleges mennyiségeket fogok tudni szerepeltetni a leírásban.
Mivel szerintem a hagyma ez esetben csak szószdúsítóként kell, hogy funkcionáljon, ízesítő feladata a sok más fűszer miatt okafogyottá válik, ezért inkább egy nagy fej fehér salátahagymát választottam. Ennek sokkal szelídebb, édeskésebb íze jól harmonizál az ételben található falatnyi édes felhangokkal, mint a mazsola. Vaj és olaj keverékén kis lángon inkább megpároltam, mint pirítottam a hagymát és amikor levet eresztett, akkor 2 ek. szárított medvehagymát és 4 nagy gerezd fokhagymát adtam hozzá apróra vágva. Míg párolódott, pirulgatott, addig a egy nagy bögre barnarizst megfuttattam egy kevés olajon, felöntöttem két és félszeres mennyiségű vízzel, 1 púpos tk. sót, egy csillagánizst, a fahéjrudat és egy ek. kókuszreszeléket adtam hozzá és a hagyományos módon elkészítettem. A végén természetesen az ánizst és a fahéjat kivettem belőle. A megpárolódott hagymára rádobtam az apróra vágott csirkemellet, hozzáadtam egy marék mazsolát, 1 ek. házi szilvalekvárt, kicsit megpirítottam, majd mielőtt felengedtem volna tejjel, hozzáadtam egy ujjpercnyi reszelt gyömbért, 1 tk. curryport, 2 tk. kurkumát. A tej úgy 4 deci lehetett, amihez 1 ek. étkezési keményítőt adtam, csomómentesre kevertem és ráöntöttem a csirkére. Tulajdonképpen összeforrt az egész és készen volt. Az egész nem több fél óránál. Aki nem hiszi járjon utána :) jó étvágyat!!

Gasztroajándék

Ma igazából csak más tollával ékeskedem. Az anyukám nagyon édes és nagyon egyszerű kis karácsonyi gasztroajándékait gondoltam bemutatni. Mikor még nem főállású nagymama volt, akkor kerámikusként dolgozott, és ebből az időszakból őriz még néhány dolgot a szekrény mélyén. Többek között a képen látható kis fűszertartót is, több példányban és színvariációban. Gondolt egy nagyot hát és a barátnőinek meg a lányainak egy hihetetlen egyszerű, de az előkészületek és az előrelátás mértéke miatt számomra nagyon értékes ajándékokat készített. Vásárolt valamennyi jó minőségű sót (nem tudom a pontos mennyiséget :)), pár szép ív papírt, kisütött hozzá apró pici kis fűszeres-vajas kekszeket, ledarált egy halom saját termesztésű fűszernövényt, szárított fokhagymát és csinált belőle egy egyszerű fűszersót. A papírból kis csomagokat készített, megtöltötte a fűszersóval és ellátta a Christmas felirattal. Akkora csomagok lettek, hogyha beleteszi a fűszertartóba akkor az egész csomag körülbelül a feléig ér és ráférjen még 2-2 darab a kekszekből. Mellé kiszárított és kis szaténzacskókba töltött egy nagy adag saját termesztésű, betakarítású, szárítású és apróra morzsolt citromfüvet, amiből kiváló nyugtató, alváselősegítő és antivirális hatású tea készíthető. Tudom, hogy lekéstem az ajándékozásról, de hátha ihletet adok valakinek a következő karácsonyra.

És mégvalami, bármilyen borzasztó is most kinézni az ablakon, mert szürke és ködös minden, azért nem árt figyelni az apró részletekre. Csillógón, szikrázón szúrós most a természet, de csak egy érintés és az egész tüskehadsereg lehullik az ágakról. Hihetetlen hangja van, ahogy a jégtüskék a földre érnek, halkan csilingelve peregnek a megmaradt hótakaróra. Gyönyörű.

Lasszi karácsonyi feelingben :))

Fura kérést teljesítek :)) Teszem mindezt azért, mert igazán megtiszteltetésnek érzem, hogy elfoglalt, háromgyerekes üzletemberek élvezettel olvasgatják egynémely bejegyzésem, sőt mi több élnek is a lehetőséggel és leadják a receptrendeléseiket. Nem utolsósorban pedig a karácsony utáni fogyókúrámba is remekül beilleszthető ez az egyáltalán nem hideg évszakokra evulálódott italkülönlegesség :) Az eredet ugye mindenki előtt tisztázott, indiai a javából és nagyon nagy ötlet. Nyáron, friss gyümölcsös változatában előszeretettel fogyasztom, de a natúr változata a legfrissítőbb. Én, és gondolom ezzel nem vagyok egyedül, simán el tudom képzelni jéghidegen, rooibos teával és mézzel. Méltán híres változata a mangólasszi, de vannak még sós variációi is, én ez utóbbival még nem futottam össze, nem is készítettem de igazából késztetést sem érzek arra, hogy egy római köményes változatot leküldjek :) Az általam használt ízesítőanyagok létjogosultsága abból fakad, hogy még mindig ipari mennyiségű méz, narancs és fahéj található itthon. A mézzel azonban csínján kell bánni, mert nem jó ha túl édes, pontosan ettől annyira frissítő ez az egész. Fél liternyi jó minőségű, nagy kiszerelésben kapható joghurthoz 2 dl frissen facsart narancslevet és 2 dl vizet, egy kávéskanál fahéjat és 3 evőkanál akácmézet és egy marék mazsolát tettem a turmixgépbe. Másnap érdemes legelőször hozzányúlni, nem mintha előtte nem lenne finom, de akkora kellőképpen le is hűl és össze is érik. Béla, Hédi kalandra fel :))))

Kamuforraltbor gyerekeknek

Salsa forró, gyömbéres itókája juttatta eszembe, hogy már ezerszer megígértem a fiúknak, hogy készítek nekik saját, külön bejáratú forraltbort. Mert, hogy ugye az tendenciózus, hogy mi felnőttek télen, szánkózás, séta előtt, után, közben, alatt és ha lehet felette is, szóval egész télen hektoliterszám fogyasztjuk ezt a testet és lelket egyaránt melengető, ízes-fűszeres csodát. Egy-egy korty nekik is jut, de ezt csak suttogni merem. A mai szánkózás és névnapi miniünnepség okán nem volt lehetőségem tovább húzni ezt a dolgot. Egy egyszerű joghurttortát készítettem ami ugye hidegen finom, mellé pedig ezzel a borostyánszínű, forró kis hétköznapi csodával kedveskedtem két érintettnek is. Mert ma ugyan csak az egyiküknek van névnapja, de két nap múlva követi őt a sorban következő névnapos. Így aztán ma duplán ünneplünk. Csak az a baj, hogy mire a joghurttorta eléri a megfelelő állagot a hűtőben, saccom szerint úgy egy óra múlva, addigra semmi sem marad az italból. Dehát van ennek jelentősége? :) Szép nap volt ez az együtt töltött utolsó családi nap. S míg a gyerekek mohón kortyolgatják a nekik való italt, addig mi is azt tesszük a nekünk valóval és közben elmondhatjuk az el nem mondott szavakat, megbeszélhetük a meg nem beszélteket, tisztázhatunk félreértéseket, simíthatunk a ráncokon, glédába állíthatjuk a vélt és valós problémákat, hogy aztán egy laza mozdulattal alájuk rúgjunk, és legfőképpen átadhatjuk az érzéseinket. Kommunikálhatunk egymással. Egész évben kevés idő van erre. Hát mi most jól hasznosítottuk a rendelkezésre állót :) Ezt kívánom mindenkinek az Újévre:)

A gyerkőcital receptje:

1 liter 100%-os almalé + 1 liter forróvíz
1 natúr rooibos natúr teafilter
1 almás-fahéjas teafilter
1 narancs vékonyan lehámozott héja
1 citrom vékonyan lehámozott héja
1 marék mazsola
2 rúd fahéj
1 rúd vanília
3-4 szem szegfűszeg
3-4 nagy ek. hársméz

Az almalevet a vízzel felforraltam, hozzáadtam a filtereket és a fűszereket, és együtt legalább egy órát állni hagytam úgy, hogy a főzőlapot lekapcsoltam alatta, de nem vettem le róla, tehát még egy ideig melegítette. A mézet szigorúan a végén adtam hozzá, amikor még meleg volt, de már nem forró.

Háromsajtos gratin

Boldog Újévet Mindenkinek! :)
Őszintén szólva rég éreztem ilyen erős késztetést arra, hogy valami nagyon könnyű ebédet készítsek magunknak. Abszolút átestünk a ló túloldalára, már ami a karácsonyi evészetet illeti. Ha most valaki bevillantana egy szaloncukrot, azonnal el tudnám hányni magam és mivel ez egy gasztroblog, ezt a vonalat most nem is viszem tovább :) A legkisebb gyerekünk szilveszer napján ezt is meglépte, nem gatyázott, egyértelművé tette, hogy túlette magát. Karácsonyi gasztrotúránknak három említésre méltó állomása volt, értelemszerűen az egyik a karácsony este, amikor is narancshéjban felszolgált ráksaláta, lazacos-kapros-fetás palacsinta és szalonnába tekert és ropogósra sült aszaltszilva volt az előétel, aztán libasült és paszternákágyon felszolgált lazac következett, majd az én nagy sikert arató narancsos tortám zárta a sort. Hát én már ott tudtam, hogy ez a másfél hét nekem plusz 4 kilót fog jelenteni és nem tévedtem. Az ezt követő napokban az én drága anyósom gondoskodott a felhizlalásunkról speciális húslevesével, amiből a gyerekeim dupla adagot szoktak enni, illetve a körülbelül négyféle húsétel és legalább ennyiféle sütemény elővarázslásával. Ha ez nem lenne elég, akkor fogadott keresztapám háztáji alapanyagokból készült oldalasa és kacsasültje vitte a pálmát. Elképzelhetetlen és leírhatatlan a különbség a bolti oldalas és az ólból az asztalra sétált oldalas között. Ott éreztem először, hogyha nem hagyom abba ezt a hedonista zabálást, akkor egy ponton túl az anorexiások táborát gyarapítom majd, mert soha többé nem veszek ételt a számba. A hazaérkezésünk napján egy hatalmas kondér húslevesre volt energiám és ez ki is elégített mindenkit, de mára valami nagyon könnyű dolgot álmodtam meg. Mivel maradt még a hűtőben egy csomóféle sajtom (jah mert elfelejtettem mondani, hogy szilveszter éjszakára készítettünk úgy ötféle, nagyjából 4 óriás tálcányi koktélszendvicset, pozsonyi kiflit és leveles tésztába csomagolt virsliket) ezért egy nagyon egyszerű burgonyagratin mellett döntöttem, amihez fél kiló pulykamellfilét szeletelve bepácoltam fehérboros-dijoni mustáros-mézes-oreganos-fokhagymás páclébe és az egészet megspékeltem egy cheddar sajtos rukolasalátával. Az egészből igazából a gratin lehet érdekes, hiszen a hús pácolása és a saláta elkészítése a kreatív fantázia kimeríthetetlen tárházából építkezik, ezerféle variációja képzelhető el.

A gratin receptje:

1 kg burgonya meghámozva és vékonyra szeletelve (én géppel csináltam, így teljesen egyenletes vastagságú volt minden szelet és ez fontos a sütéskor)
5 dl tej és tejszín keverék
10 dkg márványsajt
10 dkg fetasajt
3-4 ek. parmezán
1 fél tk. szerecsendió
só, bors

A tej és tejszín keverékét felmelegítettem és beletördeltem a sajtokat, megfűszereztem és teljesen krémesre kevertem. Beleforgattam a vékonyra szeletelt burgonyát, és 5 percig nagyo kis lángon a tűzön hagytam. Közben egy jénait vajjal kikentem és zsemlemorzsával megszórtam, ebbe töltöttem a burgonyát, és 140 fokon másfél órát töltött a sütőben. Sütni való burgonya volt, tökéletes állaga lett, nem esett széjjel a tálaláskor, de már elég puha ahhoz, hogy élvezhetően omlós legyen.