Egy karácsonyi befutó

Tegnap vajas-túrós pogit sütöttem. Legyen elég annyi, hogy nem maradt időm befotózni, életem legjobban sikerült pogija lett, de ez nem az én érdemem, nem valami nagy durranás pogácsát sütni, de ez a recept verhetetlen. A www.desszer.eu oldalon található, és ajánlom mindenki figyelmébe. Nálunk hatalmas karriert futott be. Nem véletlen, hogy nincs róla kép :) Kellett bele két sárgája, tehát a fehérjével kellett kezdenem valamit. Nem töprengtem túl sokáig, mert a citromos habcsók csak úgy magában is remek választás, de én most felturbóztam egy kevés kurkumával, egy lehelletnyi mézeskalácsfűszerrel, egy evőkanál mézzel és két marék, aprított diákcsemegével. Az egész nagyjából 20 perc alatt készül el mindennel együtt, persze érdemes még hagyni száradni kicsit, de én bevallom, hogy sokkal jobban szeretem úgy, ha a közepe még ragad egy kicsit. Egyszóval neki sem veszem elő a sütis pléhdobozt, mert egész biztos, hogy a bringázásból hazatérők egy morzsát sem fognak hagyni belőle. Éreztem én, hogy jól kell időzítenem. Eszméletlen finom. Tilos pontos mértékegységeket használni.

A recept érzésre:

2 tojásfehérje
fél citrom leve
1 narancs héja
1 marék aprított diákcsemege
1 ek. méz
1 púpozott kk.őrölt kurkuma
4-5 ek. porcukor
1 kk. sütőpor

A fehérjékhez hozzáadtam a citromlevet, belereszeltem a narancshéjat és miközben a kézi mixerrel kevertem szépen hozzáadagoltam a porcukrot, a sütőport, majd a mézet és végül a kurkumát. A diákcsemegét nagyjából felaprítottam és belekevertem. Kávéskanállal sütőpapírral bélelt tepsibe apró kis halmokat tettem és először úgy 5 percig 200 majd 150 fokos sütőben további 10 percig sütöttem-szárítottam. Verhetetlen. Biztos, hogy lesz a karácsonyi aprósütis részlegen az asztalon!

Könnyen, gyorsan....khm...gyerekkel

Ez ugye itt komoly képzavar:) De én most rendkívül odaadó, rugalmas, bársonyos hangú és engedékeny anyuka vagyok. Több hónapnyi ridegtartás után végre újra a családom aktív részvevőjeként élem az életem, mint egy félig szabad ember, aki nem kutat szakirodalmat és dobál szét a lakásban teleírkált papírfecniket, aki nem ül állandóan a számítógép előtt és nem készít csak azért egy tálcára egy halom háztartási kekszet, meg diákcsemegét, hogy legalább egy óra csendet csaljon ki magának a napból. Dehát ilyen ez a szakdolgozatírás. Ám tegnap előtt este pontot tettem a végére. És már csak egy laza kis államvizsga van hátra, de azt már féllábon is. Szóval most törlesztek. Bármilyen kérést teljesítek, mármint sütitéren. Vagyis inkább édességtéren. Gyors egymásutánban például 3 dolgot is összedobtam, kettővel már régóta szemezek, a harmadik pedig (lsd. első kép) igazi kinder fast food. Akkor csinálom, ha semmi nincs itthon. Mert persze nyomon a süket dumát, hogy sóssal kezdünk, és aztán jön az édes, de persze én vagyok az első aki kényelmességből megszegi :) éljen a következetesség. Ám én most ezt is megengedem magamnak. Isteni a szabadság. Főleg ha van benne egy kis szabálysértés is :)
Szóval ez egy egyszerű csokis tejbegríz, aminek a tetején jó kis, cukros, ropogós, szárított banános műzlimorzsa van. Ez csak úgy besétál a szájba. Nincs könyörgés, nincs tányértörés. Nincs álmodozás és hosszú percekig könyökölés. Ez csak úgy sutty. Semmi furfang, negyed óra alatt elkészül. Tej, méz (kánaán :) )  1 tábla tejcsoki, tejbegríz és a tetejére a műzli. Isteni...

Még jó, hogy időközben megszabadultam úgy 8 kilótól is...Tekintettel a karácsony közeledtére és arra, hogy úgy 3-4 nagy doboznyi kekszet szoktam sütni, hogy majd biztos marad karácsony estére (de persze ez hiú ábránd), szóval én azt hiszem ledobtam mindazt, amit az ünnepekkor vissza kívánok hízni :) Ezt a csokis-túrós sütit már régen kiírtam egy blogból, de - ezúton elnézést - nem tudom melyikből. Bociszelet néven futott és az övé valóban szép tarkabarka volt, az én kis túrógombóckáim azonban eltávoztak a süti legaljára, úgyhogy csak akkor hívnám bocinak ha nagyzolni akarnék. Viszont finom volt. Az a sütitípus amit én szeretek. Egyszerű hozzávalók, semmi faxni, úgy tudnám megfogalmazni, hogy nem macaron :) Hoppá, vacsiidő, de nem hagyok recept nélkül egy olvasót sem, amint csend lesz a lakásban visszatérek. A receptben a legnagyszerűbb az, hogy csak parancsokat osztogatok. Az egyik számol, a másik kever, a harmadik néz, vele egyenlőre csak többen vagyunk.

Hozzávalók a tésztához:
4 tojás
11 ek. cukor
11 ek. étolaj
15 ek. tej
15 ek. liszt
2 ek. kakaópor
1 csomag sütőpor


Hozzávalók a túrós részhez:
50 dkg túró
2 ek. búzadara
1 tojás
15 dkg cukor
1 csomag vaníliáscukor (nehogy vaníliaesszenciát rakjatok bele, ez a süti nem érdemli meg :) )
1 citrom reszelt héja

A sárgát a cukorral habosra kevertetem!!! :) és hozzáadom a többi hozzávalót. A fehérjét felverem és óvatosan belekeverem (ezt nem bízom a véletlenre vagy a gyerekre, bár ez egy és ugyanaz). Papírral kibélelt, közepes nagyságú, magas falú tepsibe öntöm. A túrót kikevertetem a hozzávalókkal és kiskanál segítségével beleejtetem a kakaós tésztába. 170 fokon 25-30 perc alatt sült meg légkeveréssel, középre tolva. Kihűlve finomabb volt, mert összeállt kicsit a túrós része, nem volt annyira lágy.

A harmadik és egyben legjobb receptet holnap fogom megosztani, Rachel Allen-féle narancsos tortácska...phhha isteni!