Csak 4 hozzávaló 1. - márványsajtos-zöldborsós farfalle

Azért 1. mert ebből többet is meg fogok osztani. Volt egy ilyen címen futó műsor a tvpaprikán. Addig kedveltem is, amíg meg nem próbáltam elkészíteni az onnan lekörmölt recepteket. Egyszer sem lett ugyanaz a végeredmény, mint amit a két, nagyonamerikai szupermami elkészített. Az egészből a végén a cím maradt meg az agyamban, és ezt a játékot rendszeresen űzöm, de nem csak a kényszer teteti ezt velem, szeretem is az egyszerű, gyors, finom, egészséges és laktató ételeket. Ennél a példánynál tehát ne tessék valami különleges összetevőre, vagy az elkészítésben rejlő blikkfangra gondolni, véletlen sem azért osztom meg. Csak és kizárólag amiatt, mert biztos vannak még rajtam kívül olyanok, akik preferálják a meleg vacsorát és bármiféle okból kevés idejük van esténként. Nálam finoman szólva nagy a nyomás vacsoraügyileg (mamimikoreszüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüünk és cica van valami kaja????) Ezekre az esetekre ez az egyik favoritom. És most még bővelkedem az időben, de mi lesz velem, huhh a tenyerem már viszket is, amikor az ízletes, zsenge növényeim rabságában fogom eltölteni a délutánom nagyrészét? Természetesen szigorúan a szakdolgozatom írása után :)) Pont ma szemeztem a boltban a szépen felsorakoztatott vetőmagokkal és hát mit mondjak, forrt a vérem rendesen (igen, igen engem is aggaszt, már csak a baboskendő és a nylonotthonka hiányzik rólam). Számomra nincs annál békésebb, mint amikor a nyári estéken végigsétálok a konyhakertemben (ami idén szigorúan csak úgy nagyjából 60 nm-nyi terület lesz + a 13 gyümölcsfa, ami sokmindenre elegendő, csak jól kell megszervezni az ültetési tervet, de erről majd később), és beszerzem a vacsorahozzávalókat. Az illatosabbnál illatosabb fűszernövényeket, a friss salátákat, a paradicsomot, padlizsánt, stb. és pár perc alatt az asztalra teszek belőlük valamit mindenki megelégedésére. Nade térjünk vissza erre a házi fast food-ra, amit meg kívánok osztani Veletek.

hozzávalók:

ahány személy, annyi marék mini farfalle tészta (nálunk ez a szájméretek miatt egyáltalán nem mindegy, a nagy fajtára rá sem néznek, a kisebbiket pedig mind egy szálig betolják, magyarázatot nem várok erre a sorstól)

ugyanennyi zöldborsó

1 nagyobb marék kapor

3 nagy ek. márványsajtos vajkrém

1-2 gerezd fokhagyma

A tésztát megfelelő mennyiségű sós vízben megfőzöm, közben vajat teszek egy serpenyőbe és rádobom a kaprot, kicsit hagyom kioldódni az ízét, és mehet rá a borsó és csipet cukor. Kis lángon párolom, majd hozzáadom a vajkrémet, egy kis evőkanálnyit a tészta főzővízéből és így is párolom egy keveset. Végül hozzáöntöm a megfőtt tésztát. Óvatosan összeforgatom, hogy a masnik ne törjenek össze, rányomom a fokhagymákat, összerázom, sózom,  és kész. A kapor, a borsó és a márványsajt édeskés ízvilága nagyon jól megy egymáshoz. Mindezt felnőttekre átírva igazi nyári zsenge borsóból, rendes, karcos márványsajttal és tejszínnel...hmmmm, de itt most az aprónép igényeit is figyelembe kell vennem, és közülük csak egy preferálja a büdös sajtokat.

jah és majd elfelejtettem megemlékezni a 6évesemről, akinek elfelejtettük átadni az ajándékait :)) nem reklamált és este így is élete legboldogabb napjaként aposztrofálta az aznapot :)) ezek után azért leesett nekünk a tantusz és átadtuk neki...pedig még a tortái sem lettek kifogástalanok, sőt...az oviba szánt tortája középen megroggyant, ne kérdezzétek miért, az itthonra szánt pedig a kívánt bogárhátú forma helyett egy bottal is nehezen közlekedő vénséges vén katicabogár alakját vette fel. Finomnak azonban finom volt. Az ovistorta marcipános máktorta volt (a marcipánt a nyers mákos tésztába reszeltem bele és házilekvárral kentem meg középen, mert ugye a krém felejtős), fehér és tejcsokitetővel, az itthoni meg dióspiskótába töltött fehércsokis krém szamócákkal megtűzdelve, marcipánborítással.

Csokis-kávés télűző

Ha ez így megy tovább, már ami az időjárás negatív tartományban való tartózkodását illeti, akkor mi tavaszra gurulni fogunk. Mert igaz, hogy nekem a gyerekem holnapi szülinapi tortájával kellene bőszen foglalkoznom (elméletben gyönyörűen készen van az ÁNTSZ-biztos óvodás változat, de az itthonival még bajlódom) én, ugyan bűnbánó lélekkel, de magamnak és az uramnak sütögetek kétszemélyes tortát estére hogy a jóféle édes borok és késő esti kapucsínózgatásaink megfelelően meg legyenek támogatva kalóriával. Tegnap láttam egy repectet a TVPaprikán Rachel Allen műsorában és eszembe jutott, hogy én ezt tőle már lekörmöltem egyszer. Nahát nem is nagyon várhattam tovább, mert hogy, hogynem pont volt elhasználnivaló mascarpone a hűtőszekrényben (a gonosz ott figyelt). Mivel kávés, míly fájdalom, a gyerekek nem ehetnek belőle :)) Nameg a tejfogak sem bírják a strapát és a gyerekhájnak sem tesz túl jót. Micsoda hülye, ámde annál jólesőbb kifogások, de a gonosz bennem is itt figyel olykor. Az egész életem diszkrétem átváltott az önfeladás színterévé, mióta 4 férfival élek együtt, úgyhogy én ilyen apróságokon bosszulok :))) Ez itt az én tortám, és csak egy férfival osztom meg, gyerekzsivalytól mentes esti órákban. Lélekmelengető, mind a gondolat, mind a torta. És amilyen idők járnak mostanság, mind a gondolati, mind pedig a fizikai lélekmelengetőkre szükség van :)

Az eredeti recepten változtattam, mert én szándékosan kisebb mennyiséget csináltam, de nem egyszerűen feleztem, úgyhogy én az én verziómat fogom leírni.

hozzávalók:

350 g csokoládés keksz (olyan, ami sima keksz állagú, de az egyik oldala étcsokiba van mártva, van a CBA-nak is saját csomagolású ebből és szerintem kifejezetten finom, én abból csináltam)
40 g olvasztott vaj
3 ek. tejszín
250g mascarpone
60 ml nescafe
fél tábla olvasztott étcsoki
50 g kristálycukor (én világosbarna nádcukrot használtam)
1 tojás

A csokiskekszet robotgépben összeaprítottam, hozzáadtam az olvasztott vajat és a tejszínt, hagytam jól összekeveredni a gépben, majd egy 18 cm átmérőjű szilikon tortaforma aljába simítottam és betettem a hűtőbe. A mascarpone-t habosra kevertem a cukorral és a tojással, de nem géppel hanem kézi habverővel. Az olvasztott csokihoz hozzákevertem a kávét, majd az egészet a cukros-tojásos masszához adtam. Addigra a hűtőben megfelelően megdermedt a kekszalap. Röntöttem a krémsajtos krémet és 170 fokon 40 percig sütöttem. Egy napig a hűtőben kell állnia, hogy ne essen szét. Sütés után tálalhatatlan állapotúnak néz ki, túlságosan remegős. Szóval másnap kiborítottam, így került alulra a világosabb színű rész, majd a tetejét megszórtam kiváló minőségű kakaóporral. Egy szeletet kipróbáltam porcukros szórással is, de garantáltan finomabb kakaóporral.

A csodálatos, utánozhatatlan és végzetesen egyszerű - a csokis Pavlova torta

Még azt sem bírtam kivárni, hogy holnap jó fények legyenek a fényképezéhez. Nem volt kérdés, hogy a fánkkészítés kapcsán kimaradt tojásfehérjedömpingből mi készüljön. Szinte a semmiből létrehozható ugyanis ez a csoda. Én a tesómtól kaptam egyszer egy ilyen tortát a születésnapomra és mondhatom, nálam telitalálat volt. Arról nem beszélve, hogy lehetetlen elrontani. Ezt bárhová vittem vendégségbe, egy levegővételnyi idő alatt tűnt el, és ez tulajdonképpen itthon is így van. A csokis változat Nigellától származik, de az eredeti fehér változat is nagyon finom. Az számomra inkább nyár hangulatú, inkább citromosan és rettenetes mennyiségű friss gyümölccsel szeretem. A csokisban az lett volna a legszebb, ha lett volna itthon friss málna. Mivel ennek híján vagyok, én házi körtelekvárfolyamot zúdítottam a hab tetejére és megszórtam jó minőségű 50% kakaótartalmú tejcsokival. Nem szégyenlem bevallani, hogy ez volt a vacsora és mivel bruális méretű tortát csináltam, ezért még "sajnos" a rendelkezésre áll bőséges mennyiségben, ha esetleg az éjszaka megéheznénk rá :)) Azt mondjuk nagyon nehezen tudom elképzelni, ami Nigellának már a névjegyévé vált, hogy, ahogy az éjjelilepke-kosztümben leslattyog a side-by-side hűtőjéhez és beletúr az aznapi konyhai eresztésbe. Ha aznap éppen ráksalátát csinált, akkor abból csimbókozik ki egy adagot a markába és légietlen homokóraságával továbbáll a sötétségbe. Mindig azon gondolkodom, hogy vajon utána fogat mos-e mégegyszer, hiszen állítása szerint ő mindent önnön lustasága miatt csinál olyan gyorsan és egyszerűen. Emiatt a torta miatt még ezt a rendkívül imidzsromboló dolgot is megbocsájtom neki. Személy szerint én a halmazállapotbeli és ízbeli különbségeket kedvelem benne a legjobban, vagyishogy a torta külseje ropog, a belsejében pedig szinte folyik a csokoládé, nameg ahogy a nagyon édeset felváltja egy-egy falatban a nagyon gyümölcsös.

hozzávalók:

6 tojásfehérje
30 dkg porcukor
3 ek. cukrozatlan, átszitált kakaópor
1 kk. balzsamecet
fél tábla 70%-os étcsoki durvára vágva, amit a habcsókba teszek és ugyanennyi jó minőségű tejcsoki, amit a tetejére szórok
5 dl habtejszín cukor nélkül felverve
választott gyümölcsfeltét, vagy de én most éppen körtelekvárral tálaltam

A sütőt 180%-ra előmelegítem, és egy sütőlapra sütőpapírt helyezek. Felverem a tojásfehérjét a porcukor folyamatos hozzáadásával. Megszórom a kakaóval, hozzáadom az ecetet és a csoki egy részét és ezt már habkanállal forgatom össze. A habból kialakítok egy cirka 20 cm átmérűjú alapot és a többi habot a szélére halmozom körben, hogy kosárka formát kapjak. Ahogy beteszem a sütőbe, mérsékelem a lángot 150 fokra és másfél órán át sütöm. A habot felverem, a kész, nagyjából kihűlt torta tetejére teszem, a tetejére szórom a választott gyümölcsöt (jelen esetben összeturmixoltam egy kis körtelekvárt és rálocsoltam) majd megszórom a maradék csokival.

Házi almás-mazsolás májkrém

Ezzel az étellel egy reggelizőasztalnál tartózkodni kész poligámia. Frigyek sorozata, annyira szemérmetlen dolog, hogy nem is érdemes sokáig nézni, inkább gyorsan meg kell enni, ne is lássuk. Itt van először is az összetevők frigye. Óriási harmóniában élnek egymással, a nekik megadatott rövid időt maximálisan kiélvezik vagyis inkább önzetlenül kiélveztetik. Aztán ott a friss kenyér és a kész, lehűtött és összeért májkrém frigye. Természetesen mindezt megspékelheti még az ember egy friss bagett vagy vajaszsömlesütéssel, de én ettől lustább voltam, egy szép vekni rozsos kenyeret vásároltam a péknél. Aztán, amikor már ott tartunk, hogy odanézni sem merünk, olyan szenvedélyesen simul össze a két főszereplőnk, a kenyér és a májkrém, akkor belép a sokadik főszereplő, a friss ropogós alma, és eszméletlen orgiát rendez. A szemérmesebbek ezt már csak csukott szemmel bírják, de én szemérmetlen vagyok, nyitott szemmel élvezkedem. A látványban és az ízekben egyaránt. Abbahagyhatatlan.

 Én a májkrémkészítés mikéntjét szintén anyukámtól tanultam, aki hatalmas mennyiségeket volt kénytelen előállítani disznómáj, háj, majoranna és még vagy ezerféle fűszer összeházasításával. Kis üvegtálakban lehűtve várakozott a mélyhűtőben. Ezt leszámítva sosem voltam egy májrajongó, ő pedig úgy gondolta, hogy márpedig valamilyen formában ezt mégiscsak megeteti velem és győzött. Főételként még most sem szeretem. Se frissen sütve, sem reszteltmájként, sehogysem. Ezalól egy kivétel van, a zsírban eltett hízott liba-,és kacsamáj. Krémként akkor került nálam újra az étlapra, amikor Polcz Alaine Életszakácskönyvében olvastam róla, hogy ő csirkemájból készít libamájízűt. Azonnal ki is próbáltam, és az ő receptje is isteni, de én annyit változtattam rajta, hogy kevés édes fehérborral, jó minőségű, nagyszemű aranymazsolával és almával ízesítettem. Egyszerre nagyobb mennyiségben szoktam nekiállni az elkészítésének, egyrészt mert tényleg gyorsan fogy, másrészt pedig mert a standard felvágottak és bolti májasok világa egyre messzebb kerül tőlem.  Az előkészítés 10 perc, az összefőzés ideje másfél-két óra, és nagyjából két hétre elegendő mennyiséget tehetünk be a mélyhűtőbe.

hozzávalók:

fél kiló friss csirkemáj
250 g libazsír
2,5 dl 30%-os tejszín
3 cl édes fehérbor
2 fej vöröshagyma
6-7 gerezd fokhagyma
1 nagyobb vagy két kisebb alma
1 marék aranymazsola
1 ek. majoranna
só, bors

A májat megmosom, a hagymákat az apróra vágom, az almát felkockázom. A libazsírt felmelegítem, de nem forralom és amikor már jó meleg, hozzáöntöm a tejszínt és tovább melegítem. Belekerülhet a hagyma, amit egy pár percig előfőzök, aztán a máj kivételével minden mást hozzáadok, jól összekeverem, és legvégül beleteszem a májat. Nagyon kis lángon másfél-két óráig főzöm. A végén összeturmixolom, kiporciózom és egy éjszakát a hűtőben állni hagyom. Reggel egy része a mélyhűtőbe, a másik pedig a hűtőbe és a reggelizőasztalra kerül. Ha valamit, hát ezt mindenképpen érdemes kipróbálni. Egyszerű, őrületesen finom és nagyon egészséges. Tálaláskor én tehát friss kenyérrel és felszeletelt almával kínálom, de egy egyszerű savanyúsággal ugyanolyan élvezetes lehet. Jó étvágyat hozzá:)

Fánk és bonbon

Ez a két dolog gyakorlatilag ma nem hagyott élni. A bonbonokon egy két hét múlva esedékes születésnap miatt rugózom, többféle ízesítésűvel szeretnék megtölteni egy szép dobozkát, de az az igazság, hogy nézni könnyebb, mint csinálni. Pedig annyit lestem, hogy csak na. A Bonbon Mániát és a Praliné Paradicsomot  bújtam hetekig. De bizton állíthatom, hogy a képen látható itt a legszebb darab, a többi hagy némi kivánnivalót maga után. A két sarkallatos problémakör az az, hogy bármilyen óvatosan festem ki az ecsettel a bonbonsablont, mindig maradnak benne levegőbuborékok. Legalábbis az első eresztésnél mindegyikben volt. A másik a lezárás. Hát...khm...mindent mondtam közben magamban. Se egyenes, se kellő vastagságú nem lett. Utóbbit még értem, hogy hogy orvosoljam, de előbbinél hiába használtam habkártyát, hogy a felesleges csokiréteget eltávolítsam. Nem lett tökéletes annyi biztos. Mivel én türelmetlen típus vagyok (három fiam általi kiképzésem ellenére, mely alapján már egy kérődző tehén nyugalmával kellene rendelkeznem) szóval ezt most hamar feladtam, holnap fogok nekifutni mégegyszer. Volt ám helyette bőven mivel pepecselnem, mert ma, amikor felnyaláboltam az ovisokat, kiderült, hogy a holnapi farsangi buliból hiányzik a farsangi fánk. Naneeeeeee. Bevállaltam. Csináltam a klasszikust és egy mákos-citromosat. A méretüket a kis kezecskékre állítottam be. Nagyon édesek lettek, minden tökéletes volt addig, amíg fel nem fedezték a sáskák. Alig tudtam kimenteni belőle két doboznyit. Ipari mennyiséget csináltam másfél kiló lisztből és Reni receptjét használtam Az élet napos oldala blog szerzőjéét (egészen pontosan a szerző anyukájáét, hajjdeszeretem az ilyen anyukáktól származó recepteket :)))  Hagy élvezkedjenek a kis cowboyok, meg tündérek. Nameg az én egérkém és Zorróm :)) Gyönyörű, rugalmas, levegős, tökéletes fánkok lettek!!
Egy keveset változtattam a recepten, de csak az óvónők értekében. Nem hinném ugyanis, hogy a nagy báli forgatagban a lekvárpacákkal kívánnak közelharcot vívni, úgyhogy a klasszikus darabok masszív porcukorréteget, a másik pedig a tésztájába 2 ek. darált mákot, kívülre pedig citromköntöst kapott (3 ek. porcukor és annyi citromlé, amivel szép, vékony, fényes réteget lehet kenni a fánkok tetejére).

Az abszolút befutó 2-99 éves korig - Fóliás csirke háromsajtos krokettel és mogyorómártással

Minden az elhasználnivaló fél kiló ricottával kezdődött. Mivel nemsoká három szülinap is lesz, nem akartam semmiféle édességbe vagy sós ropogtatnivalóba belesütni. Ebéd híján mindenképpen köretben kezdtem el gondolkodni. A krumplisfánkkal már napok óta szemezek, de azt pedig egy jófajta székelykáposztához kívánom feltálalni, amire már hetek óta fáj a fogam. Tehát eldöntődött, hogy a köret mindenképpen valami krokettféle lesz és ebbe fog belekerülni a túró és a többi maradék sajtféle. Ehhez hozzárendeltem egy nagyon egyszerű fóliás csirkét, amiben az a legszebb, hogy nem szabad és nem is kell túldimenzionálni, a sütőzacskó megteszi nekünk azt a szívességet, hogy a combból kisülő ízeket visszatessékeli a húsba. Mivel én csilirajongó vagyok, rögtön két zacsiba osztottam szét az adagokat, de erről majd később. Megvolt tehát a hús és a köret, de ha ezt a kettőt elképzeltem, akkor valahogy túl száraznak, fullasztónak találtam, tehát hozzáfantáziáltam valami friss, üde, savanykás-édes mártásfélét. Tegnap a DM-ben járva belecsaptam a lecsóba és leárazva vettem két nagy üveg gyümölcsvelőt. Egy mangósat és egy almásat. Ez az alapja a mártogatósnak és biztosan állíthatom, eszméletlenül illenek egymáshoz. Az egésznek az elkészítése nem több, mint egy óra, de az effektív munka vele még ennyi sincsen. Kifejezetten pikáns főétel lesz a csilitől felnőtteknek és egyben slágerkaja a kicsiknek, ha egy-két dolgot megváltoztatunk. Szeretem a sok legyet egy csapásra ételeket. Fent említett tipikusan ilyen. Simán és büszkén le lehet tenni vendégek elé is, kiszolgálja az össze létező életkort, egyedül azzal lehet baj, ha valaki nem szereti valamelyik összetevőjét, de ez meg bármilyen étellel megtörténhet.  Én egyenlőre egy finnyás kétésfélévesen és magamon meóztam, de délutánra megérkezik a négyésfél és hat éves kritikusom is. Az első rostán átment, mert a legkisebb, aki egy borsó bekapásán úgy negyed órát gondolkodik, pörgeti-forgatja, pöcögteti, nem is tudom mire várva közben, tán, hogy megszólal az a bogyó, vagy kinyílik mint egy bakugan golyó, szóval ő egy szép felnőtt adagot tolt me cakkundpakk. Nekem ennyi elég is :))

hozzávalók:

a húshoz:

felnőttenként kettő, gyerekenként egy szép csirke felsőcomb

2 sütőzacskó

2-2 kis vöröshagyma

adalékanyagmentes sültcsirke fűszersó

néhány levél bazsalikom

olívaolaj

a kroketthez:

0,5 kg ricotta

5 dkg kecskesajt
5 dkg trappista

1 ek. grana padano (parmezán)

kevés friss kakukkfű

2 ek. finomliszt

2 tojás

só, bors

a mártogatóshoz:

360g-os mangóvelőnek nagyjából a fele

3-4 ek. földimogyoró (ha pörkölt-sózott, akkor nem kell plusz sót tenni bele)

3-4 ek. joghurt

1 ek. hársméz

csipetnyi só

3-4 bazsalikomlevél

1 narancs reszelt héja

1 gerezd fokhagymának a fele

A húst két sütőzacskóba szétosztottam, mindkettőhöz tettem adalékanyagmentes sültcsirke fűszersót, 2-2 fej pici vöröshagymát, kevés olívaolajat, egy kevés apróra vágott bazsalikomot és a felnőttekébe egy felkarikázott friss csilipaprikát. Bekötöttem a száját, jól meggyurmáztam, hogy mindenhová jusson az ízekből és 200 fokon pirosra sütöttem.

Ezalatt összekevertem a kroketthozzávalókat (a kecskesajtot és a trappistát belereszelem). Kétféleképpen próbáltam, először beleforgattam a kész rudacskákat házi zsemlemorzsába, aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges, kiválóan megtartja a formáját és megsül anélkül is, sőt még finomabb. Tehát nem muszáj. Elég megformázni a masszát és olajon kisütni. Szintem semmi zsiradékot nem vett fel.

A mártogatós hozzávalóit egyszerűen összeturmixoltam a robotgéppel, utánkóstoltam és a mézet pl. utólag tettem bele, mert a velő édességét nem éreztem elég intenzívnek.

Narancsos csirke tagliatelle tésztával és Valentin napi szamócazselés tortácska

Nem ünneplem különösebben a Valentin napot, mert nem hiszek abban, hogy a kijelölt napokon magunkra erőltetett érzelmek nagymértékben változtatnának a dolgainkon. Ergo nem az érzelmi énemet ihleti meg ez a nap, hanem a gasztronómia iránti érdeklődésűt. Ma valami gyümölcsös könnyed dologra vágytam, mind a főételt mind pedig a desszertet illetően. Utóbbi még a hűtőben darvadozik, annyit mondok róla, hogy bazsalikomos csoki alapú és erre kerül egy fűszeres-gyümölcsös rosé borban felfőzött szamóca és tejszín zselatinnal fixálva, tetején fehércsokis tejszínnel. Mondhatni, hogy biztosra mentem :) Nem fogok vele nagyot tévedni annyi bizonyos. A főételt illetően az elvárásaim kimerültek annyiban, hogy gyors, könnyed és gyümölcsös legyen, mert én, hideg idő ide vagy oda, már nem vagyok képes a télben gondolkodni. Ha csak egy szemernyit is kisüt a nap, kint kutatok a tavaszi hagymás növényeim apró kis hajtáscsúcsai után, nagy buzgalommal takargatva őket az éjszakai fagyok elől. Egy régi TVPaprika újságot nézegetve bukkantam a narancsos karajra, de mivel a sertéshúsból kifogytam, csak egy szép nagy filézett csirkemellet tudtam elővarázsolni a mélyhűtőből. Gyanítom egyébként, hogy az eredeti recept jóval ízletesebb lehet, mert a sertéshúsból a pirítás után sokkal ízesebb pörzsanyag keletkezik. Elsőre azonban így is tökéletesen megfelelt, és azóta már beszereztem az ominózus karajt is kipróbálás céljából :)

hozzávalók:

fél kiló választott húsféle
1 nagy fej lilahagyma
1 nagy csokor petrezselyem
2 fej fokhagyma
3 narancs lereszelt héja és leve
4 dl csirkehúsalaplé
2 ek. étkezési keményítő 2 ek. tejszínbe elkeverve
..és a titkos hozzávaló a felnőtteknek: egy szép, kimagozott, apróra vágott csilipaprika

Vaj és olaj keverékében megpirítottam a nagy cikkekre szelt lilahagymát, aztán kivettem és ebben a hagymás olajban megpirítottam húst is. Amikor szép piros volt és átsült, felöntöttem a csirkealaplé-narancslé keverékével, belereszeltem a narancshéjat, a fokhagymát, hozzáadtam a sót, borsot és hagytam gyöngyözve felforrni. Végül belement a petrezselyem és a keményítős tejszín, illetve a megpirított hagyma egy része, amivel még egyet rottyant. Tagliatelle tésztát főztem hozzá, amire öntöttem egy keveset a narancsos szaftból. A tetejére halmoztam egy maradék lilahagymát. Csilit csak magamnak szórtam rá. Isteni lett.

Időközben a rettenetesen gyors és nagyon látványos kis meglepetés tortácskával is elkészültem. Hihhhhhhetetlen egyszerű az egész, és gyanítom nagyon ízletes is, de még nem kóstoltam meg mert a hálivudi filmekben azt láttam, hogy egymást kell vele etetni (nyihhahha). Szóval két deciliter jó minőségű rosé borhoz (olasz félszáraz fajtát választottam enyhe gyümölcs és ibolya utóízekkel) negyed kilónyi sajnos mirelit szamócát adtam. Néhány szemet félretettem a díszítéshez. Felfőztem őket egy kanálnyi hársmézzel. Amikor már felolvadtak a szamócaszemek, akkor összturmixoltam, hozzáadtam egy zacskónyi tortazselét és 2 ek. tejszínt, hogy kicsit lágyabb legyen az íze, aztán egy kis teaszűrőn át beleszűrtem egy szív alakú muffinsütő formába, hogy a kis magocskák fennakadjanak. Fél tábla 70%-os étcsokit és fél tábla milka tejcsokit együtt felolvasztottam, nagyon óvatosan, hogy ne ugorjon össze és egy levélke bazsalikomot nagyon apróra szeletelve hozzáadtam, majd ezeket is a szív alakú formába adagoltam. A 6 férőhelyes formában így lett összesen 4 tortazselés és 2 csokis szívecske. Körülbelül egy óra múlva használható állapotba is kerültek, szóval akinek most adok ötletet, az vásárlással együtt is elkészül vele estére. A többi már csak tejszínhab és fehércsokireszelék. Szerintem nagyon látványos és vélhetően nagyon finom is :)

Alternatív lasagne avagy a kiszáradófélben lévő rozskenyér egyik legjobb felhasználási módja :)

Két napja agyalok azon, hogy mit csináljak azzal a kis rozscipóval, amit véletlenül bent felejtettem a szekrényben és kissé kiszáradt a papírzacsiban. Azért tartott két napig, mert összhangba kellett hoznom azokkal a maradék alapanyagokkal, amik a hűtőszekrényben tobzódtak. Nem vagyok egy nagyvonalú maradék-kidobáló alkat. Törekszem arra, hogy mindent az utolsó morzsáig felhasználjunk vagy elfogyasszunk, de nem állítom, hogy ez mindig sikerül. Ezt kiküszöbölendő általában a bevásárlólistámat az alapján készítem el, hogy nagyjából összeállítom a heti menüt. Rossz hír: mindig változik :) Ezért néha maradnak első hallásra össze nem illő dolgok is. Most az alábbiak maradtak: 1 kis fej lilakáposzta, darálthús, kevés kecskesajt, 1 joghurt, 1 rozscipó, 2 kápia paprika és 2 kicsi cukkini. Előre szólok, hogy a végeredmény fantasztikus lett. Az elmúlt hetek főzésélményeinek csúcsa, egy hihetetlen ízletes egytálétel, mellé egy kis ötvözött salátával, ami szintén utolérhetetlenül finomra sikerült. Állati elégedetten ülök most itt a gép előtt. Az fiúk szinte kicsúsztak a székükből, mert nem bírtak felállni. Hát nem ez a lényeg?

Első olvasatra pepecselősnek tűnhet, de egyáltalán nem az, főleg ha a különböző hozzávalókat előkészítjük és átgondoljuk, hogy mit mi után érdemes csinálni.

hozzávalók:

A sütőtál méretétől függően annyi szelet héjától megfosztott kenyér, hogy két réteg kijöjjön belőle
(én egy 22 cm átmérőjű kerámia tálban sütöttem)
2 kápia megsütve, héjától megfosztva
2 cukkini vékonyra szeletelve és grillrácson megpirítva
500 g darált sertéshús
1 vöröshagyma
1 adag besamel mártás (nálam egy 2 ek. margarinon megpirított két púpos ek. liszt nagyjából 2,5 dl tejjel felfőzve, sózva, borsozva, szerecsendiózva
a tetejére sajt
só, bors, fahéj, szárított medvehagyma, kakukkfű

Azzal kezdtem, hogy felszeleteltem a kenyereket és levágtam a héjukat. Ezek azóta a radiátoron pihennek, ha kiszáradnak, akkor ledarálom és morzsaként fogom felhasználni. A paprikákat beolajoztam, sóztam, borsoztam és 20 perc alatt 250 fokos sütőben megpirítottam, lefedve állni hagytam, hogy könnyű legyen a héját lehúzni. A cukkinit felszeleteltem, sóztam, borsoztam és a grillserpenyőben percek alatt megpirítottam. A húst egy kis fej pirított vöröshagymára dobtam, szintén kevés só, bors, medvehagyma, kakukkfű és a legfontosabb 1 tk. fahéjat tettem bele. Amíg ez párolódott, addig lehúztam a megsült paprikák bőrét, kiszedtem a magokat és elkészítettem a besamelmártást. A rétegezéskor alulra került egy sor kenyér, arra a cukkini, a darált hús fele, a besamel fele, kenyér, sült paprika, a darált hús másik fele, a besamel másik fele és a tetejére megmaradt pár szelet kenyér és egy nagy adag reszelt sajt (én goudát használtam, de szerintem bármilyen más jól olvadó kemény sajjtal finom). A sütőben 20 perc alatt pirosra sütöttem.

A salátához a lilakáposztát megdinszteltem, de épp csak annyira, hogy ropogós maradjon. Olajon cukrot karamellizáltam, erre dobtam a káposztát, adtam hozzá fél deci száraz fehérbort,löttyntésnyi balzsamecetet, őrölt babérlevelet és sót. Amikor a bor ereje elillant le is vettem a tűzről. Még azon melegében hozzáadtam egy nagy csokor petrezselymet, egy joghurtot és a felkockázott kecskesajtot. Ez a saláta nem hidegen a legjobb. Az ízeinek a szobahőmérséklet teszi a legjobbat, úgyhogy én be sem tettem a hűtőbe, csak hagytam egy óráig együtt állni, mielőtt feltálaltam. Jó étvágyat a kipróbálóknak :))

A brokkoli

Így bizony, hangsúlyosan A brokkoli. Amit méltatlanul nyomorítunk bele majdnem kizárólag a krémleves szerepbe. Én imádom. Ezért arra kerestem variációkat, hogy miként lehetne még elkészíteni, mivel érdemes kombinálni, hogyan tehető pikánssá, érdekessé és összetettebbé az íze. Nálunk csak krémlevesként hajlandó a férfiszakasz elfogyasztani. Próbálkoztam már besameles-sajtos változattal, blansírozva egy kis fokhagymás-joghurtos-fűszeres vinegrette-el, sörtésztás hirtelen sütött változattal (a panírozás nálam szóba sem jöhet), de valahogy nem rajonganak érte. Azt gondolom, hogy ezzel a salátával feladom a leckét a házon belül mind a kicsiknek mind a nagynak. Van benne édes íz aszaltbarack és mazsolaformájában az előbbiek kedvéért és kicsit pikáns felhang az utóbbi kedvéért, aki amúgy a férfiakat meghazudtoló módon nagy salátarajongó, nálunk fordított a helyzet, én csócsálom szaftos kézzel a csülköt, ő meg amolyan fansziásan odébbkotorja a csimbókokat és maga elé húz egy adag salátát. Az ötlet ma délelőtt jött az anyukámnál, ahol a Stahl magazint nézegettem (minden ellenérzésemet legyűrve, teszem hozzá vele semmi bajom sincsen, hisz nem is ismerem, de az már súrolja a humorérzékem felső határát, hogy a Stahl nevű magazin minden példányán a névadó szerepel, ülve-állva, hátranézve, hajdobálva, nádzsellásítva...s hogy igazságos legyek, hozzáteszem, hogy az is lehet, hogy velem van a baj, a nővérem szerint például mindenképpen. A legközelebbi lapszám elején majd lesz egy aranyborjú Stahl fejével és maga Stahl fog előtte a földre borulva hajlongani, persze úgy, hogy egy Nigellás kacsintás a hóna alatt azért még beleférjen, nah ennyit erről). Szóval láttam benne egy karfiolsalátát, és rögtön át is konvertáltam brokkolissá itthon. Valamelyik nap egy Rachel Allen-műsorban meglepetten láttam, hogy ő a szárát is felhasználja a salátához, csak szépen körbevagdossa, hogy a fás részek semmiképp se maradjanak rajta. Nagyon szép fej brokkolit kaptam, a szára is friss volt és egészséges, úgyhogy én azt is beletettem.

A hozzávalók tehát:

1 szép fej brokkoli
1 marék aszalt barack
2 ek. mazsola
2 ek. natúr földimogyoró
3-4 ek. szezámmag
kevés rukkola
2 nagy csokor petrezselyem
1 citrom reszelt héja és leve
2 ek. szezámolaj
2 ek. olívaolaj

A brokkolirózsákat eltávolítottam és mindegyiket félbevágtam. 220 fokra előmelegítettem a sütőt. Egy sütőlapra sütőpapírt tettem, megsóztam, borsoztam és olajjal kicsit meglocsoltam, ráfektettem a rózsákat és a megtisztított, félbevágott szárat, a tetejére is ment egy kevés olíva és 20 percre betoltam a sütőbe. A barackot és a mazsolát forró vízzel leöntöttem és 10 percig állni hagytam. A római köményt mozsárban összetörtem. A földimogyorót és a szezámmagot együtt hirtelen megpirítottam egy tepsiben. A petrezselymet nagyjából összevágtam. Innentől az egész annyi, hogy amikor minden munkafázis elkészült, akkor összeállítottam a salátát, minden hozzávalót egy nagy tálba tettem és meglocsoltam a citrom levével, a szezám és olívaolajjal és óvatosan kézzel összeforgattam, hogy a brokkolirózsák egyben maradjanak. Isteni látvány, és minden íz szinte külön-külön érződik benne, semelyik nem dominál, hanem szépen, előzékenyen kiegészíti a másikat. Abszolút befutó. Jó étvágyat annak aki kipróbálja ezt a gyorsan elkészíthető és eszméletlen finom salátát:))

Zabpelyhes répatorta aszaltbarackos habbal

Bespájzoltam egy konténter sárgarépát. Nem tudom, hogy hogy történhetett, mert az esetek többségében tudom, hogy mit csinálok, de répatémában most elmértem magam :) Az idő teszi. Ez a tavaszi napsütés. Szerintem minden alkalommal, amikor a bolt bűvkörébe kerültem felmarkoltam belőle valamennyit. Kérek mindenkit, hogy ne vonjon le messzemenő következtetéseket az okokat illetően, már ami a répa iránti vonzalmamat illeti :) Szóval szembesültem vele, hogy egy hadsereg nyúl sem húzhatna ki a pácból, úgyhogy egy kondér isteni húslevessé és a fenti tortává manifesztálódott a rakomány egy jelentős része. A minap, mikor a Fő az egészség témában ügyködtem a konyhában, a kezembe akadt némi elhasználásra váró zabpehely is, gondoltam ezen a vonalon maradva, a kettőt összeházasítva és egy kis dióval, mandulával és fűszerekkel gazdagítva olyan nagyon rossz dolog nem sülhet ki belőle. Elő is halásztam egy receptet, egy olyan könyvből, aminek az az érdekessége, hogy az ételek elkészítéséhez rendkívül sok önálló kreativitásra van szükség annak okán, hogy a receptek összeállítói nem fordítottak túl sok figyelmet arra, hogy a hozzávalók leírása, a mennyiség és az elkészítés módjának részletezése feltétlen passzoljon egymással. Alapnak azért jó volt :) A végeredmény szerintem nagyon finom, főleg egy kis folyós, aszalt barackkal megbolondított tejszínhabbal megspékelve. Hozzáteszem, hogy nagyban hozzájárult az élvezeti értékének megítéléséhez, hogy gyermekalvásidőben fogyasztottam el a kertbe sétálva. Leírhatatlan hatással van rám ez az időjárás. A paksi atomerőmű elműködhetne rólam, amikor érzem, hogy a bőrömet szinte égeti a tavaszi napsütés, már persze ha nem fúj a szél olyan istentelen módon. De most még ezt is szabad. Csak süssön, csak süssön, csak süssön.

A hozzávalók:

150 g puha vaj
1 kk. vaníliakivonat
fél-fél tk. fahéj-szerecsendió-szegfűszeg
220 g barnacukor
3 tojás
250 g reszelt sárgarépa
50 g darált dió
100 g darált mandula
220 g finomra őrölt zabpehely
1 csomag sütőpor

6-8 szem puha aszalt barack
1 doboz tejszín

Semmi furfang, a vajat a fűszerekkel és a cukorral és a vaníliával habosra keverem, aztán egyenként hozzáadom a tojásokat. Belereszelem a sárgarépát. A zabpelyhet, a diót és a mandulát összeforgatom és hozzákeverem a kész masszához, végül belekeverem a sütőport. 170 fokos sütőben, 26 cm átmérőjű formában 45 perc alatt lett készen. A tetejére néhány szem aszalt barackot 2-3 ek. melegvízzel pépesítettem, felvertem a tejszínhabot, belekevertem a barackpépet, zutty a tetejére és jóétvágyat!

Fő az egészség :) - az almáscéklás és a körtéspaszternákos

Örömmel teljesítettem a Salsa bloggertársam (telefonos segítségem, homeopátiás tanácsadóm ésméghosszansorolhatnám :) által rámrótt felatadot, amit Selectfood bocsájtott útjára egy pár nappal ezelőtt,

Fő az egészség! címmel és amit nagyon testhezálló feladatnak érzek, lévén tavasztól őszig ezekért a bizonyos egészséges valamikért gályázom napkeltétől napnyugtáig. Baj lenne velem, ha mindezt nem élvezném és nem akarnám megenni illetve az enyéimmel mindenáron megetetni :) Ezen kívül korábban már többször is kifejtettem, hogy kedvelem azokat az ételeket, amik egyszerű alapanyagokból hamar elkészíthetőek, sokszínűen felhasználhatóak és nem utolsósorban eszméletlenül finomak. Nem mellesleg pedig megfelelnek a kiírásnak is mert egészségesek. (ezzel természetesen semmi szín alatt nem degradálnám le azt a bőrös malaccombot amit nemrég sütöttem meg egy kevés mangalicahájjal körbekerítve, eszméletlen mennyiségű fokhagymával és római köménnyel ).

Az alapanyagokról annyit, hogy egy szép salátán, (vagy éppen többfajtán, mert a céklás változathoz remekül illett volna egy kis lilás beütésű lollo rosso is) almán, körtén, céklán, paszternákon és egy kis cottage cheese-en kívül a világon semmi olyan nem kell hozzá, amit egy átlagos háztartásban ne lehetne megtalálni. Azért készítettem kétfélét, mert mindkét zöldségből nagyok sok volt itthon és mert a saláta feltálalásán kívül én szendvicskrémként szoktam a házi készítésű pirított kenyér tetejére tenni esténként. Tehát ilyen decens formában például előételként is megállja a helyét mint a képeken, nameg egy egyszerű vacsorára is kiváló. Főként ha van mellé valami jófajta rosé bor.

A történet azzal kezdődik, hogy a céklát fokhagymával, kakukkfűvel, kevés olívaolajjal és balzsamecettel együtt beteszem a sütőbe. A paszternákot csak önmagában csomagolom be alufóliába, mert az ízének a diószerű karakterét annyira szeretem, hogy nem szeretném összekeverni semmi mással. Ezeket tehát megsütöm. A paszternák általában hamarabb elkészül, persze ha felkockáznám a céklát akkor az is átsülne, de én jobban szeretem egyben sütni, hogy a levét ne veszítse el annyira. Amíg ezek sülnek, addig annyi körülbelül 1 cm vastag gyümöcskarikát készítek az almából és körtéből, ahányra a tálaláshoz szükség van és ezeket megfürdetem 1 ek. olívaolaj, 1 ek. balzsamecet és 1 ek. hársméz keverékében, majd a grillserpenyőbe dobom egy pár pillanatra. A salátát megmosom, kicentrifugázom és a tányérokra helyezem. Erre kerülnek a meggrillezett gyümölcsök. 2 db paszternákot szoktam sütni, ezt pürésítem 1-2 ek. vízzel ha szükséges, sóval, borssal, rozmaringgal és olívaolajjal ízesítem és egy doboz cottage cheese felét adom hozzá (ez úgy nagyjából 2 ek.). Ez kerül a körtés tálakra. A tetejére kapott egy kis pestos gomolyát, de ez nyugodtan elhagyható, nekem volt itthon és jól is illik hozzá!!
A céklával pontosan ugyanígy járok el, csak abba rozmaring helyett kakukkfüvet teszek, és a só és bors mellé kerül még bele 1 kk. barnacukor is, hogy az édes ízét kicsit felerősítsem. Beleturmixolom a vajpuhára és édesre párolódott fokhagymákat is majd belekeverem a túró maradékát. Természetesen hidegen és összeérve finomabb mind a két krém, de én már melegem sem tudom nagyon megállni, hogy ne egyek bele. Azt hiszem, hogy ebben a salátában semmi, de semmi olyan nincsen, ami egészségtelen lenne, rettentő gyorsan elkészíthető, főleg, hogyha a zöldségek sütését előző nap megejtjük és nem utolsó sorban a nap méltó befejezése. A gyerekek pedig élvezettel eszik a gyönyörű bordóslila színű krémet :) hiába nem édes az íze, a látvány az és már ennyi is elég :)

Az általam felhasznált mennyiség úgy 5-6 személy részére elegendő pl. előételként.

hozzávalók:

1 fej szép szívsaláta vagy lollo rosso, radiccio (én ehhez nem szeretem sem a fejessalátát, sem pedig a jégsalátát)
2 nagyobb cékla
2 nagyobb paszternák
2 alma (nagyobb, levesebb, édesebb fajta)
2 körte
3-4 gerezd fokhagyma
1 doboz cottage cheese
balzsamecet
olívaolaj
só,bors, 1 ek. barnacukor
rozmaring, kakukkfű

És itt a végén ezúton szeretném átadni a stafétát Thrini és Gesztenye bloggertársamnak, remélve, hogy édes terhet zúdítok ezzel a nyakukba :)

Házi kenyér - ha unjuk a bolti banánt

Tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok minden otthonsütések zsándárkja, a dagasztóteknők királynője, az egyetemes lisztzsonglőr. Nem miattam került vissza a női köztudatba annak a lehetőségnek a felismerése, hogy az otthoni kenyeret semmi szín alatt nem helyettesítheti még a legjobb bolti kenyér sem. Én csak egyszerűen szeretnék elbüszkélkedni életem legjobban sikerült példányával, amit Fűszeres Eszter egyik kenyérreceptjéből kreáltam. Már említettem, hogy a hozzávalók hiánya nálam egy csakazértis érzést okoz, ráakaszkodom a témára mint egy pitbull és addig nem eresztem amíg nem csinálok belőle más arányok, vagy más összetevők felhasználásával mégis valami olyasmit mint az eredeti recept. Most mondjuk nem volt valami bonyolult dolgom. Az eredeti szerint fele arányban kell felhasználni réteslisztet és finomlisztet. De nekem csak teljes kiőrlésű rozslizstem volt itthon meg egy kevés, egészen pontosan 38 dkg finomlisztem. Ehhez igazítottam tehát az egészet. És elkövettem egy óriási hibát, ami a végeredmény szerint mégsem az. Ő 35 dkg langyos vizet ír a receptjében, sőt még ki is hangsúlyozza, hogy szándékosan adta meg dekában a mennyiséget. Én viszont csak lekörmöltem és megfeledkeztem erről. Aztán 3,5 dl langyos vizet adtam hozzá, mikor beötlött, hogy nem erről szólt a fáma. Azt ugyan nem tudom így nagy hirtelen, hogy a liter és a deka hogy viszonyulnak egymáshoz, de feltételezem, hogy oka van annak, hogy Eszter ezt így kihangsúlyozta. Nem voltak tehát illúzióim, a teljes kiőrlésű fantazmagóriáimmal eddig amúgy is mindig megjártam. Sosem olyan ízű, sosem olyan állagú és sosem olyan formájú lett, mint amire számítottam. Ez az első kivétel. De ez egy igazi alfa a sok-sok omegához képest. Eszméletlen lett. A héja roppan, a belseje rugalmas, és ízletes, foszlós és puha. A két cipó közül az egyiket azon melegében elpusztítottuk (ketten), mert nem lehetett abbahagyni. A másik is csak azért maradt meg, mert iszonyatos akaraterőről tanúbizonyságot téve bebugyoláltam, a kenyértartó dobozba tettem és letéptem magam az ajtajáról. Ez egyben annyit is jelent, hogy fogyókúrázók kizárólag a reggeli órákban készítsék el, a maradékot pedig tegyék a mélyhűtőbe:) Nekem jelenleg ez a TÖKÉLETES kenyér.

hozzávalók:

10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
38 dkg finomliszt (BL80, de én simából is megcsinálom ma próbaképpen)
3,5 dl langyos víz
1,5 kk szárított élesztő
3 kk. só
1 kk. cukor

A kétféle lisztet a tálba tettem, a finomlisztet szitáltam, a rozst meg csak úgy zutty. A só kivételével az összes hozzávalót jól összedagasztottam, gépi spirállal dolgoztam legalább negyed óráig, majd hozzátettem a sót és azt is belekevertem. Kelesztőtálban a kétszeresére kelesztettem, nagyjából másfél óra alatt. Utána kettéosztottam a tésztát, megformáztam a hosszúkás cipókat, lisztezett konyharuhán még úgy 35 percig hagytam kelni. Sütőpapírra tettem, bevagdostam a tetejét majd a 250 fokra melegített sütőben 35 perc alatt tökéletesen megsült. Amikor betettem a sütőbe (amiben benne volt a sütőlap is, erre csúsztattam sütőpapírostól) akkor aláöntöttem úgy másfél dl vizet.

Házi ropi - ha unjuk a bolti banánt

Talán jobban tettem volna, ha nem említem meg két posttal ezelőtt, úgy a diós lekvárgolyó tájékán, hogy a gyerekek mit meg nem esznek, akár még rota idején is...hát nem tudjuk meg soha, hogy valóban ő volt-e, de az emlegetett szamárhoz nagyon hasonló dolog úgy éjjel fél egykor megjelent és úgy dózerolt át rajtunk, mint egy emésztőrendszeri minicunami. Rajtam csak az fogott ki, hogy egyedül voltam velük és egy Sívaszobor karmennyiségével kellett volna, hogy rendelkezzek. Még szerencse, hogy két illemhely van, de azt egy duplalépcső választja el egymástól. Valahogy elvergődtünk reggelig, aztán felmerült a kérdés, hogy hogyan tovább a reggeli kérdéskörében. Fura módon enni nem akartak, de éhségérzetet azt éreztek. Egy nagy kancsó gyógyteával csillapítottam le őket mikor bevillant a saját gyerekorvosom ilyen esetekben használatos intelme: ropi és kipezzzzzsegtetett coca-cola. Boltba menni lehetetlenség ilyen állapotú kölykökkel, nameg kicsit inkvizíció-szerű is lenne, bolti ropit pedig nem tartok itthon, úgyhogy adódott a feladat, hogy valami ehhez hasonlító dolgot villantsak elő. Van egy kártyás rendszerű ősrégi receptgyűjteményem, abban felleltem a tökéletes házi ropogtatnivalót. Csináltam belőle egy simát, egy mákosat és egy szezámmagosat, mert megérdemlem. A natúron marakodhatnak az egy méter alattiak, a többi a miénk és mi fűszeres joghurttal fogjuk megvacsorázni. Mondhatni, hogy mi már most előre diétázunk, mert tudjuk, hogy úgyis jön aminek jönnie kell. Az elmúlt öt évben még soha nem fordult elő az, hogy én megúsztam volna a vírusgazdák kéretlen ajándékait. A diétát azonban nem bánom, főként nem ebben a formában:))

hozzávalók:

200 g liszt
1 tojás
1 tk. só
1 tk. cukor
30 g olvasztott teavaj
1 dl tej
mák, szezámmag

A hozzávalókat gépi dagasztóspirállal teljesen homogénre gyúrtam és 1 órát letakarva állni hagytam. Aztán kinyújtottam, szép vékonyra, hogy jó ropogósra tudjon sülni, a tetejét bevizeztem, megszórtam a magokkal. Azokat a nyújtófával szépen belenyomtam. Háromszögeket vágtam belőle és 200 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsütöttem. Mi öten vagyunk, nekünk a fent leírt adag kevés volt/van/lesz. Egy alkalommal elfogy, úgyhogy én már délután duplázni fogok biztos, ami biztos, de azért így írtam le, mert ezek az eredeti recept arányai. Formára nem egészen lettek olyanok, mint amire számítottam, mert megemelkedtek és belül üregesek lettek, de ez nekem kifejezetten jól jött a fűszeres joghurtba való mártogatás okán :)

Céklás lilahagymaleves kecskesajtos pirítóssal

Az globális hörgőgyulladás elkergetésére kezdtem mindenféle hagymalevesek felkutatásába. Nem voltak ugyanis hajlandóak a hagymateát (megjegyztem totál megértem) meginni. Valahogy nekem is inkább a hagymaleveshez fűlött volna a fogam. Nálam általában minden ott kap gellert, hogy a hozzávalók nem stimmelnek. Jelen esetben több volt itthon a lilahagyma, mint a vörös. Gondoltam utánanézek, hogy van-e valami speckó recept erre a hagymafajtára. Nem igazán hittem benne, hogy találok is a rendelkezésre álló receptek között, de tegnap egy régi Fakanál receptgyűjteményben rábukkantam a tökéletes betegségűzőre és mindezt lilahagymából :)) Gyömbér, fokhagyma, cékla és lilahagyma. Erről a négy hozzávalóról elsőre biztos, hogy senkinek nem jut eszébe a leves szó. Én is csak pillogtam. Az eredeti recept juhsajtot említ, de nekem - hála a görög tulajdonú CBA-nknak - volt egy kis görög kecskesajtom itthon. Imádom ezt a sajtot. Benne van az a klasszikus, semmivel össze nem téveszthető mezővel kevert kecskeakol íz, mégis valahogy olyan selymes az íze. Eszméletlen finom. Őszintén szólva, miután elolvastam a receptet, megjelent lelki szemeim előtt a színe. Nahát attól nagyon messze van, de legközelebb nem az eredeileg megadott 2 ek. céklalevet fogom hozzáadni, hanem sokkal többet, hogy ne legyen szegény ennyire hókadt, ha már ilyen finom hozzávalókból készül. Szeletelt lilahagymával, kecskesajttal és friss, picit megpirított és olívaolajjal meglocsolt barnakenyérrel tálaltam. Egy próbát mindenképpen megér, de én azthiszem forever felveszem a menülistára.

hozzávalók:

5 nagyobb fej lilahagyma
2+1 gerezd zúzott fokhagyma
1 babérlevél
1 hüvelyujjnyi gyömbér
1 cékla lereszelve
8 dl marhahúsleves (de nekem most csak csirkealaplevem volt itthon)
2 dl vörösbor
1 dl víz
1 ek. balzsamecet
4 tk. barnacukor

A lila-,és fokhagymát meghámoztam és vékonyan felszeleteltettem a robotgéppel. A cukrot egy kevés olajon karamellizáltam, majd amikor már szép színe volt, akkor rádobtam a hagymákat, a babérlevelet és belereszeltem a gyömbér felét. Egy kicsit összepároltam, majd hozzáöntöttem a folyadékokat. Lefedtem. A cékla felét lereszeltem, kinyomtam a levét és hozzáadtam a leveshez (legközelebb az egészet hozzá fogom adni). További 10 percig fedő alatt főztem, aztán hozzáadtam a balzsamecetet. Elzártam alatta a lángot és belereszeltem a megmaradt fokhagymagerezdet és a gyömbér másik felét. Igazán finom azonban csak másnapra lett, úgyhogy érdemes várni vele, akkor viszont forrón, a kenyérrel, a frissen vágott hagymaszeletekkel és a sajttal....

:)) mégegy :))

Anci a minap többek között engem is megtisztelt ezzel a díjjal :) Igazán jólesett, fura, hogy milyen apró dolgok mekkora motivációmuníciót képesek generálni :)) Mégegyszer köszönöm.
A díjjal járó feladatok:

1. Köszönd meg annak akitől kaptad

2. Tedd ki a logót a blogodra

3. Linkeld be akitől kaptad

4. Add tovább további hét blogodnak

5. Linkeld be őket

6. Hagyj náluk bejegyzést, értesítsd őket

7. Árulj el magadról hét dolgot

A feladatoknak csak egy részének tudok most azonnal eleget tenni, mert egy kis idő kell nekem, amíg kiválasztom, hogy kinek adnám tovább a díjat :) Addig is, hogy időt nyerjek megosztok magamról hét dolgot:

1. imádok fülledt, füstös helyeken estétől reggelig táncolni egy jó vacsi után :)
2. imádom azokat a dolgokat, amiknek van múltjuk, a régi házakat, az megörökölt dédnagyis recepteket, a már seholsem kapható tésztaszűrőt ésméghosszansorolhatnám
3. imádom a fűszernövényeket, mániákusan termesztem és használom őket
4. fülönfüggő-függő vagyok
5. betegesen ragaszkodom a Garp szerint a világ című könyvhöz, ha úgy látom, hogy szétesőben van, akkor azonnal beszerzek egy következő antikvár példányt belőle biztosamibiztos
6. 18 évig írtam le majdnem minden nap a gondolataimat, aminek a blogolás vetett véget :))
7. ma egy nagyon fura levest főztem, ez nem sokáig lesz titok :)

A díjazottjaim névsorát nemsoká közhírré teszem!