Oldalak

2012. február 27., hétfő

Ébredezem... :)

A tavasz első jele számomra ez a kreppcsoda volt, igazi régimódi ovikreálmány, amivel Ábel sétált haza a minap :) Amikor megláttam, cunamiszerűen öntött el egy fura szívfacsaró érzés (furcsa módon nem anyai :)) sokkal inkább a saját gyermekkorom emlékfoszlányai és ez a kapálódzó-kacsingató-vegyetekmárészre-szerű tavaszhullám. Egyszerűen megmagyarázhatatlan hatással van az emberre az első másillatú napsütés. Megmozdulnak a zsigerek, felgyorsul a véráram, kifinomul a szaglás, mint egy téli álomból ébredő medvének:) Legalábbis velem ez történik. Ha arra gondolok, hogy nemsoká 15-20 fok lesz és édesen, lágyan melengető napsütés, akkor összefacsarodik a gyomrom. (ehhez nagymértékben hozzájárul, hogy nem kell reggelente 3 vinnyogó gyereket anorákba öltöztetni...)A tavaszi szünet, a húsvét, az első pörgősszoknya harisnyával és papucscipővel, ez volt nekem a visszavonhatatlan tavasz, anyukámban olykor bekapcsolt az ő gyermekkori emlék-katalógusa és rámerőszakolt egy-egy matrózblúzt is, ezeket próbálom a tudattalanomba gyömöszölni :D
Alig várom a friss zöldségeket, az illatos, fanyar, esőszagú földből előbukkanó virágaimat, a mandulavirág illatát, az egyre hosszabbodó nappalokat, az esti sétákat, a lehúzott ablaknál autózást, a langymeleg napfelkeltéket, a barkavirágzást. Ébredezem...